Posterous theme by Cory Watilo

Filed under: web

Bárki láthatja, hogy éppen hol vagyok - és?

Ez a bejegyzés a Grundaktív nevű közösségi blogra íródott.

Az utóbbi két napban az egyik nagy mobillal kapcsolatos hype, vagy nevezzük inkább hírnek, hogy az Apple szoftver- és hardvergyártó cég az összes iPhone-nal rendelkező felhasználójánál nyilvántartja, hogy az éppen merre jár. Nem kell méter alapú helymeghatározásra gondolni, mert nem a szerkezetben lévő - egyébként távolról is aktiválható - GPS vevőt használja, hanem az adótornyok információit, az úgynevezett kiháromszögelés módszerét. Ennek lényege, hogy a környező 3 mobilos adótorony jelerősségeiből próbálja kisakkozni a készülék feltételezett helyét. Józan paraszti ésszel belegondolva ez akkor lesz minél pontosabb, ha közel vannak a tornyok egymáshoz, pl. sűrűn lakott városokban és/vagy olyan helyeken, ahol az átlagos aktív hívások száma magas. Kialakításbeli, hálózatépítési, mérnöki kérdés.

Az Apple tárol. Visszamenőleg, több mint egy évre legalább, talán tovább is. Ha készüléket váltunk, akkor az adatbázis tovább szinkronizálódik, tehát ha nem más gyártó telefonjára cserélünk, akkor ez így megy egészen addig, amíg Cupertino-ban van elég kebab és pizza a fejlesztőknek.

Naiv és botor dolog azonban feltételezni, hogy egyéb gyártók, pl. a legnagyobb kihívó, az Android nem tesz ilyen lépéseket. Meglepődnék, ha a Windows-os kütyük nem használnának hasonló megoldásokat. Nincs ezzel semmi baj, a gond ott van, hogy a tárolt adatbázis bármelyik fejlesztő számára elérhető formátumban van. Ezt okos programozók és fejlesztők vizualizálták, amit a plastik.hu oldalról átvett képpel illusztrálunk. Józsi sok helyen járt, ezt láthatjuk az ábrán.

Iph_tracker

Még butább dolog azt gondolni, hogy ez itt valami újdonság, és ez az, ami miatt igazából szükségét éreztem a publikálásnak. Eddig is meg voltak az információk rólunk, nem kellett hozzá még csak okostelefon se. A szolgáltatók évekre (pontos időt nem tudok) visszamenőleg tárolják a sim kártyákhoz tartozó cellainformációkat, hogy az esetleges hatósági megkeresésekkor ezeket ki tudják szolgáltatni. Nyilván komoly biztonsági előírások közt tartják a szenzitív adatokat, az üzemeltetők is csak a belső ellenőrzés szigorú utókontrollja alatt érik el azokat, de maga az információ megvan. Megvolt mindig is. Egy dolog változott: eddig a hatóságokon kívül csak a legbefolyásosabb emberek érték el ezeket (nokiás doboz a megfelelő helyekre), most már kicsit kevesebb is elég. Talán egy alcateles box. :)

Nem most kell kezdeni a paranoiát, a 90-es években kellett volna.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tényleg ordenáré gáz, amit az Apple csinál, várom is a hivatalos kommunikációt az ügyben. A fentiek ettől még - véleményem szerint - igazak.

Rákos a notebookom, kell az utódja

A négy és fél éves folyamatos nyomkodás eredményeképp HPQ nc6120-as notebookom elhalálozni készül. A betegség tüneteként tartom számon az egy éve meghalt beépített kártyaolvasó rendszert, valamint a most megmakkant USB slotokat. Sajnálatos módon az összes ilyen jellegű lik (és a beledugott dolgok) működése megáll a bekapcsolástól számított 20-30 percen belül. Ha azonban pihentetem a vasat (öreg már szegény, hiába), akkor ismételt bekapcsolás után megint jók az eszközök egy szűk fél óráig. Maga a gép egyébként teljesen használható touchpaddal és notebook billentyűzettel, azokat nem érinti az áramkimaradás.

A fentiek miatt asztali gép vásárlására adtam a fejem. Nem kell szuper gép, ami igényként szerepel a listán az az, hogy két magos processzor legyen benne és legalább 2 giga 800 MHz-es memória. Grafikus kártya ne legyen integrált, egyébként abból sem kell a csúcshoz még csak közeli se.

Találtam is egy akciósat, a következő paraméterekkel:

  • Processzor: Intel Dual Core 2.6 GHz/2MB/800Mhz s775 E5300 - 1 év garancia
  • Alaplap: GIGABYTE GA-G31M-ES2L - 3 év garancia
  • Videokártya: nVidia Geforce 9500GT 1GB DDR2 - 3 év garancia
  • Memória: 2GB DDR2 800Mhz - élettartam garancia
  • Merevlemez: 320GB SATAII (milyen márka? - passz.) - 3 év garancia
  • Optikai meghajtó: DVD író (milyen márka? - passz.) - 1 év garancia
  • Kártyaolvasó: belső USB2.0 - 1 év garancia
  • Tápegység: 450W - 1 év garancia
  • Számítógépház (előlapi USB-s): 1 év garancia
  • Billentyűzet: 101 gombos magyar PS/2 - 1 év garancia
  • Egér: optikai 3 gombos PS/2 - 1 év garancia
Mint látjátok oprendszer nincs hozzá, de MSDNAA-ról úgyis kapok ingyen Windows 7-et, szóval nem kell megijedni. Véleményetek szerint ez a konfiguráció megér 80.500 bruttó magyar Ft-ot? Valószínűleg egyébként ez lesz a választott eszköz.

Banánszeletelés MSc szinten

A hétfői első lökettel egy már régen felmerült problémára keressük a megoldást: hogyan lehet banánt szelni minél egyszerűbben, illetve mihez lehet kezdeni vele, ha hagyományos módon fogyasztottuk ugyan, de sajnálatos módon megtelt a bendő. A válaszokat az Amazon Shop-on található termékek adják meg.

(download)

FD: A kisti.hu szerkesztője semmiféle juttatást nem kap az Amazon webáruháztól.

Stressz-idő függvény nyaralás környékére

A PHD Comics egy a sok képregényekkel foglalkozó és azokat publikáló webes gyűjtemény közül. Önmagát így definiálja:

Welcome to "Piled Higher and Deeper", the ongoing chronicle of life (or the lack thereof) in grad school.

Ami miatt említésre méltónak tartom az oldalt, az a következő, nagyon jól kitalált és átgondolt stressz-idő függvényük nyaralás idejére.

Vacation_relaxation


Egyik fontos célom a munkámmal kapcsolatban, hogy ez a görbe rám ne legyen igaz.
Idén kibírtam, hogy Bulgáriából csak egyszer ellenőrizzek új e-maileket, s akkor se stresszeltem be, élveztem a szabadidőt másodmagammal. Mondjuk a back to normal rész igen húzós, visszaszokás, miegymás. Erről jut eszembe, ki kéne venni a maradék szabit.

Az SMO létezik?

Úgy tűnik, igen. Amíg itthon két oldal vitázik arról, hogy az SMO egyáltalán létezik-e, s ha esetleg igen, akkor célozható, kampányolható, mérhető marketingfolyamat-e, addig külföldön megvalósítják a tematikát, s magasról tesznek arra, hogy a szakértők mivel szórakoztatják egymást viccesebbnél viccesebb (nem) bejegyzéseikben. Valószínűleg arról van szó egyébként, hogy valaki felkelt reggel, beborította a reggeli kávét, s azt mondta: én vagyok a FŐNÖK, majd kitalálta az ötletet. Ikea, 2009.

Hajnali öröm - megjött a domain

A tegnapi nap folyamán megérkezett a kisti.hu domain név, minden beállítva, noha az MX rekordot még nem ellenőriztem. Mostantól tehát ez az új cím, az RSS feliratkozók semmit nem vesznek észre, milyen jó dolguk van!

A kuka.kisti.hu címen a (tumblr) szemetesem érhető el, oda küldök minden olyan tartalmat előzetes rostálás nélkül, amivel poszt keretein belül nem szeretnék foglalkozni, viszont valami miatt mégis tetszett, megfogott, stb.

A holnapi nap folyamán elregélem, hogy hogyan is használom én a web2 termékeit, hogyan fér meg egymás mellett a blog, a Tumblr, a Posterous, a Twitter, a Lastfm, a Youtube, a Flickr, Reader, ..., ezek közül miket használok és milyen koncepció szerint. Számomra is fontos lesz összegezni ezeket a tapasztalatokat, meg kell fogalmazni az alapelveket. Stay tuned.

Egy kis móka a végére tegnapról:

Neaddbe

Ezen a képen ma többször is hangosan felnevettem, a tegnapi DVSC-Liverpool meccs egyik jelenete van megmagyarázva. Kabaré, komolyan mondom. KA-BA-RÉ.

Póker ismét

Poker

Elkezdtem újra pókerezni. Vége van a tavalyi láznak, elmúlt, kaput, most végre higgadtan neki tudok ülni ismét. Sajnos a fenti leosztásból nem arattam sokat, de gyakran nem is a jó lapok hozzák a szép summát. A legalacsonyabb limitről indulok, s lassan építkezve szép játékkal feltörök. Ismerős a stratégia, újra végre kell hajtani! A PokerTime és a Full Tilt Poker szoftverét használom, elemzőnek a Poker Tracker nevű, förtelmes UI-val rendelkező matériát.

Bornai Tibor blogol, de minek?

Bornai

A bejegyzés eredetileg a Grundaktív nevű közösségi blogra íródott.

Nem ismerem Bornai Tibort mélyebben (feltehetőleg az én szegénységi bizonyítványom ez), ezért az ilyen bejegyzések alapján vagyok kénytelen véleményt kialakítani róla (részlet):

"Genf mellett beindították a hadronütköztetőt. Hadronok fognak ütközni. Fene tudja... Jó ez nekünk? Adott valaha olyasmit a tudomány, ami javított az életminőségünkön? Azok véleményével  szimpatizálok, akik szerint nem. Talán feketelyukat nem fognak csinálni, ha pedig mégis, azt úgysem fogjuk észrevenni. Cupp." - TOVÁBB

Kedves Tibor! Ön - kijelentésének megfelelően - minden bizonnyal nem használ se mosógépet, se mosogatógépet, hajszárítót, tévét, számítógépet, internetet (a bejegyzése szinte biztosan ásó-kapa-nagyharanggal vésődött be a freeblogra), elektromos áramot, gázt, telefont, autót vagy egyéb tömegközeledési eszközt. Feltételezem, hogy ma is egy évezredes jurtában lakik, hisz az építészet eredményeit is lenézi, azok az Ön életminőségét, életszínvonalát nem emelik. Felteszem azt is, hogy Ön és családja sosem kapott oltásokat, vitaminokat, soha nem járt orvosnál, s életében egyetlenegyszer sem merült fel Önben, hogy gyógyszert vegyen be esetleges fájdalmaira.

Tulajdonképpen lehetne bármeddig folytatni a sort. Manapság a tudomány azért szorul igen erősen háttérbe az ezotériával szemben, mert rengeteg téves, ehhez hasonló véleményt olvasnak az emberek, s emellett azt látják, hogy dollármilliárdok mennek bele a K+F-be, látszólag eredménytelenül, gyakorlati haszon nélkül. Valóban eredménytelen és pénznyelő az egész történet? A válasz teljesen nyilvánvalóan nem. Vannak tévutak, nem minden területről érkeznek értékes válaszok, de ezeket előre nem lehet kiszűrni.
Ott volt például a Fourier-sorfejtés. Volt haszna a kitalálásakor? Aligha. Ma viszont minden jel analízisénél, távközlő hálózatoknál (telefon - a szerk.), stb. használjuk. Lehetne sorolni, legyen elég most ennyi.

Önnek mint írónak véleményformáló ereje, s szerepe van, ne éljen ezzel vissza!

Update: valóban az én tudatlanságom volt, a KFT billentyűsét illett volna ismernem névről. Ettől függetlenül a leírtakat teljes mértékben fenntartom.

József és a színes szélesvásznú álomkabát (színház)

1

A bejegyzés eredetileg a Grundaktív nevű közösségi blogra íródott.

Az első előadás, azaz 2008 májusa óta, sőt már az azt megelőző beharangozó fázisban is zavaróan bugyutának tartottam a címet. Hogy lehet egy bárminek ilyen nevet adni?

Megérkezéskor kilométeres sor fogadott a ruhatárnál, ahol egy fél nézőtér kabátjait két idős hölgy rakodta. Innen üzenem a kedves szervezőknek, hogy ez ilyen formában bizony kevés, ahonnan példát lehet és kell venni: Vígszínház.

Szeretem a musicalt úgy általában, mert könnyed, akkor is érthető, ha három percig nem összpontosít a néző, fülbemászó dallamokkal operál és ezek révén a huszadik-huszonegyedik századi, tévé előtt nevelkedett ember is könnyen megtalálhatja a maga helyét a színházban. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor pár éve kijöttek Harry Potter-könyvek: teljesen mindegy, hogy mi a véleményed róluk, de tény: Rowling emberek millióival szerettette meg az olvasást, mint olyat.

2

Valami ilyesmit várhatunk az operettől és a musicaltől is, csak a színházzal kapcsolatosan. JanSz nevű fórumozó írja a darab hivatalos vendégkönyvében:

"Kicsit megvárattak az előcsarnokban minket, de a jegyszedőktől kapott mindenki egy világító rudat. Már az első reakciókon látszott, hogy visszatérő és értő közönség jött össze. Az egyetlen igazán – viszont nagyon – dühítő dolog az volt, hogy Serbi mikroportja nem működött a bevezető jelenetben. De végig nem! És még egy mikrofont se nyomtak a kezébe."

Serbán Attila, Gallusz Niki, Posta Victor, stb. szereposztással ment a 100. előadás. Az elején (~második jelenet) Attila mikroportja valóban nem működött, ami azért is volt különösképpen zavaró, mert az azt megelőző jelenetben Gallusz "magas hangoknál fátyolos lesz a hangom" Niki (bocsánat, egyébként remek torka van!) amúgy is igen markáns vokálját túlerősítették. Szerencsére a folytatásban nem volt több technikai malőr.

3

Milyen értő közönségről beszélhet vajon JanSz barátunk? Nem szeretném túlfeszíteni a húrt, ezért csak házi feladatként: gondolkodjon már el mindenki azon, hogy vajon milyen kompetenciák szükségesek egy effajta sikermusical megértéséhez! A leveleket Norvégiába, a bergeni halpiac kettes számú standja alá kell címezni, válaszborítékot mellékelve.

Ennyit a negatívumokról.
Gyorsan túl akartam rajtuk esni, mert alapvetően a színházi teljesítménnyel semmi probléma nincs, szórakoztató, élvezhető, rengeteg helyen vicces, olykor fájón együgyű, de talán épp ez adja a varázsát. A 100. előadásról történt megemlékezés rendben volt, a nézőket bevonva ünnepelték magukat. Pl. egy hete a Pán Péteren (Vígszínház) semmi bónusz nem volt, bizonyos szempontból érthető módon. (Az is századszorra került színpadra - a szerk.) Egyesek állva tapsoltak, mi ennyire azért nem voltunk felajzva.

A díszlet nagybetűsen KIVÁLÓ volt, ahogy azt egyébként Kentaurtól már megszokhattuk. Rományi Nóra jelmezeit is érdemes megemlíteni, engem teljesen lenyűgöztek. Elvis Presley-vonal belekeverése részemről öt pontos, gyakorlatilag hangosan röfögtem, amikor a fáraót Elvis-imidzs mögé rakva mutatták be. Rendező: Szirtes Tamás. Társrendező: Szerednyey Béla.

Olvasgattam kicsit az előadás honlapját, ahol azért rögtön szembetűnik, hogy a Madách bármennyire is el van szállva magától és "best-seller" darabjaitól az utóbbi időben, annyira azért mégsem megy jól, hogy ne egy 2002-ből itt maradt webfejlesztővel terveztesse meg a közönség kedvenc előadásának webes megjelenését.

Próbálok objektív maradni, az előzetes beszámolók, visszhangok miatt nagyon sokat vártam a darabtól, s pont ezért igen nehéz maradéktalanul lenyűgöznie. Ennek ellenére jár az 5 pont, nem tehetek mást.

(A képek a hivatalos honlapról származnak.)