Mérnök informatikus hallgató vagyok a BME-n, 2003 óta blogger, a Grundaktív egyik alapító főszerkesztője. Ha kevésnek érzed a tartalmat, bátran kövess Twitteren, túrj bele a Kukába, vagy jelölj be Facebookon!
Fejlesztőként és designerként is tevékenykedtem már, jelenleg egy nagy magyar bank alkalmazásában dolgozom mint informatikus.
Hobbi szinten webes alkalmazások és trendek tanulmányozásával is foglalkozom.
Szabadidőm nagy részét barátnőmmel töltöm (színház, mozi, kirándulások, teázások, stb.), ezek mellett nagypályás focizom egy megyei osztályban szereplő csapatban.
Írj, ha van valami
Tagek
reklám
Az SMO létezik?
Úgy tűnik, igen. Amíg itthon két oldal vitázik arról, hogy az SMO egyáltalán létezik-e, s ha esetleg igen, akkor célozható, kampányolható, mérhető marketingfolyamat-e, addig külföldön megvalósítják a tematikát, s magasról tesznek arra, hogy a szakértők mivel szórakoztatják egymást viccesebbnél viccesebb (nem) bejegyzéseikben. Valószínűleg arról van szó egyébként, hogy valaki felkelt reggel, beborította a reggeli kávét, s azt mondta: én vagyok a FŐNÖK, majd kitalálta az ötletet. Ikea, 2009.
VÖSZ-LÁT, Sláger, Danubius!
A bejegyzés eredetileg a Grundaktív nevű közösségi blogra íródott.
Ha sokan egyet fújnak, akkor ellene kell menni a trendnek: menő saját véleménnyel rendelkező egyénként azt mondani, ami a szokásnak, a közvéleménynek nem felel meg, még akkor is, ha ordenáré nagy hülyeség az egész. Ma Magyarországra ennyi jut el a külföldi sztárbloggerségből és az egész attitűdből: keményen, ellentmondást nem tűrő hangon kinyilvánítani kifizetődő. Nem csinál mást Tóta W. Árpád sem, szembemegy a századok, évezredek óta Európa gyökereként számon tartott kereszténységgel, sarkít, kifiguráz, de végül minden írásáról elmondható: "odafosta a spanyol viaszt".
Amikor pár hete a rádiófrekvencia pályázat eredménye napvilágot látott, azonnal megjelentek az interneten a két régi motoros eltűnését szorgalmazó és üdvözlő írások. Lehet nem szeretni a Bochkor-Boros párost, lehet nem szeretni Vágó Pirost, Rákóczi Ferencet, Vogát, Sebestyén Balázst, Vadon Jánost, Gombos Edinát, de nem lehet azt mondani, hogy a Sláger Rádió és a Danubius Rádió felszívódása bármelyik egyszerű embernek előnyös lenne, ismerve a helyükre kerülő médiumokat. Figyelem, az utolsó tagmondat kifejezetten fontos, ennek tükrében írom, amit írok. Az embereknek minden kétséget kizáróan szórakozást jelentett e két adó, nem többet, nem is kevesebbet. Abba nem szeretnék belemenni, hogy már pusztán megtérülésügyileg is jobban járt volna az ország, ha a régiek pályázatát fogadja el, s az ő szerződésüket újítja meg. A két nyertes adó nem konkrét összeget ajánlott, hanem bizonyos (reklám)bevételeinek felét. Elárulom nektek, hogy ha a Sláger Rádió éves eredményét nézzük, akkor ez az 50% jóval több lenne, mint a Sláger által a pályázaton ajánlott összeg, de! Gondolkozzunk reálisan, egy politikai adó, de ne legyen politikai, akár egy sima beszélgetős adó (lásd még: Kossuth Rádió) hogy a fészkes fenébe termel ki a sláger rádiós bevételszintet akár csak megközelítő eredményt? Eleinte talán menni fog a dolog, az első hónap még ott lehet valahol a számított küszöbnél, aztán erőteljesen csökken majd a hallgatottság, amit triviális következményként a reklámbevételek fokozatos elfogyása követ.Ma éjfélig lehet hallgatózni, utána meg majd kiderül. Nekem egyik sem fog hiányozni, de megértem azokat, akiknek igen. (Alkalom adtán azért jól esett belehallgatni Vas Maya műsorába.) Nem gond, hozzáadjuk az egész ügyet (főleg a hátterét) ahhoz a nagy zsák tartalomhoz, amiben a külföldre költözés okait és indokait gyűjtögetjük. Nem nagyon fér már.
Szólj hozzá! [2]