"Genf mellett beindították a hadronütköztetőt. Hadronok fognak ütközni. Fene tudja... Jó ez nekünk? Adott valaha olyasmit a tudomány, ami javított az életminőségünkön? Azok véleményével szimpatizálok, akik szerint nem. Talán feketelyukat nem fognak csinálni, ha pedig mégis, azt úgysem fogjuk észrevenni. Cupp." - TOVÁBB
"Istivel szeretnék beszélni"
Felhívott egy Kocsis Blanka nevű lány ma 13 óra körül, hogy örülne, ha részt tudnék venni az (ELTE) Illyés Sándor Szakkollégium által rendezett "Virtualitás a valóságban" c. három napos esemény egyik előadásán, s az azt követő beszélgetésen. Erről van szó:
16.15- 17.45 Blogger-e vagy?
Kicsoda Bryanboy? Mi a helyzet Kubában? Hogyan szakít a pesti elit? Mi az a blogtheater? És egyáltalán, van nekünk olyan?
Blogok, emberek, kultúrák, dübörgő 21. század, oversharing és bloggerek, akik megváltoztatták a világot.
Nyilván jólesett a felkérés, de sajnos azon a napon (most csütörtök) épp munkahelyi tréningen vagyok egészen 17 óráig. Ezekért a percekért éri meg blogolni, köszönöm a meghívást ezúton is!
A bejegyzés eredetileg a Grundaktív nevű közösségi blogra íródott.
Ha sokan egyet fújnak, akkor ellene kell menni a trendnek: menő saját véleménnyel rendelkező egyénként azt mondani, ami a szokásnak, a közvéleménynek nem felel meg, még akkor is, ha ordenáré nagy hülyeség az egész. Ma Magyarországra ennyi jut el a külföldi sztárbloggerségből és az egész attitűdből: keményen, ellentmondást nem tűrő hangon kinyilvánítani kifizetődő. Nem csinál mást Tóta W. Árpád sem, szembemegy a századok, évezredek óta Európa gyökereként számon tartott kereszténységgel, sarkít, kifiguráz, de végül minden írásáról elmondható: "odafosta a spanyol viaszt".
Amikor pár hete a rádiófrekvencia pályázat eredménye napvilágot látott, azonnal megjelentek az interneten a két régi motoros eltűnését szorgalmazó és üdvözlő írások. Lehet nem szeretni a Bochkor-Boros párost, lehet nem szeretni Vágó Pirost, Rákóczi Ferencet, Vogát, Sebestyén Balázst, Vadon Jánost, Gombos Edinát, de nem lehet azt mondani, hogy a Sláger Rádió és a Danubius Rádió felszívódása bármelyik egyszerű embernek előnyös lenne, ismerve a helyükre kerülő médiumokat. Figyelem, az utolsó tagmondat kifejezetten fontos, ennek tükrében írom, amit írok. Az embereknek minden kétséget kizáróan szórakozást jelentett e két adó, nem többet, nem is kevesebbet. Abba nem szeretnék belemenni, hogy már pusztán megtérülésügyileg is jobban járt volna az ország, ha a régiek pályázatát fogadja el, s az ő szerződésüket újítja meg. A két nyertes adó nem konkrét összeget ajánlott, hanem bizonyos (reklám)bevételeinek felét. Elárulom nektek, hogy ha a Sláger Rádió éves eredményét nézzük, akkor ez az 50% jóval több lenne, mint a Sláger által a pályázaton ajánlott összeg, de! Gondolkozzunk reálisan, egy politikai adó, de ne legyen politikai, akár egy sima beszélgetős adó (lásd még: Kossuth Rádió) hogy a fészkes fenébe termel ki a sláger rádiós bevételszintet akár csak megközelítő eredményt? Eleinte talán menni fog a dolog, az első hónap még ott lehet valahol a számított küszöbnél, aztán erőteljesen csökken majd a hallgatottság, amit triviális következményként a reklámbevételek fokozatos elfogyása követ.