Mérnök informatikus hallgató vagyok a BME-n, 2003 óta blogger, a Grundaktív egyik alapító főszerkesztője. Ha kevésnek érzed a tartalmat, bátran kövess Twitteren, túrj bele a Kukába, vagy jelölj be Facebookon!
Fejlesztőként és designerként is tevékenykedtem már, jelenleg egy nagy magyar bank alkalmazásában dolgozom mint informatikus.
Hobbi szinten webes alkalmazások és trendek tanulmányozásával is foglalkozom.
Szabadidőm nagy részét barátnőmmel töltöm (színház, mozi, kirándulások, teázások, stb.), ezek mellett nagypályás focizom egy megyei osztályban szereplő csapatban.
Egy jó ideje tudatosan próbálok optimista lenni, a dolgok jó oldalát nézni, de olykor ez nem könnyű. Van azonban, ami segít: egy-egy személyes élményem öt és tizenöt éves koromból, valamint a mostani, ami ugyan csak egy videó, de mégis sokat mond. Nézzétek meg, amikor szükségét érzitek.
"Nagyobb a valószínűsége annak, hogy mi nyerünk, mint bárminek jelenleg."
[...]
"Mi alapján gondolják, hogy nyernek?"
"Statisztikai adatok alapján. Kint van a kocsiban."
Érdemes megnézni, sajnos az ATV nem engedi a beillesztést, ezért át kell kattintsatok.
Kinn voltunk a tűzijátékon már órákkal a kezdés előtt, úgyhogy végül egész jó helyről néztük végig a 18 perces mókát. Képek a flickr-en vagy itt, kattintgatva.
Minden jel azt mutatja, hogy el lehet adni egy egesz orszagnak a "harmadik utolso" fogalmat. Pontosan az a fajta kolteszet ez, amit a lassan 10 ev alatt, amiota Kispalt hallgatok, megismertem, megszokhattam Andrastol. Nagykepuen mondom: megismertem, pedig ez nyilvanvaloan nem igaz. Mindig mast es mast mond a szoveg, feldolgozni teljesseggel lehetetlen. Nem tudok ott lenni ma a szigeten, de nem banom. Lesz meg ra alkalom.
2007. március 27. Ez az a dátum, amikor először írtam be a 140 karakteres értelmetlenségbe, hogy vajas kenyeret eszem. Két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy mezőkövesdi cimborámat is az aktív felhasználók közé tudjam rángatni, de megérte; azóta szervezett egy olyan összeröffenést, ahol a hónapok óta követett nicknevekhez végre arcokat is társíthattunk. #twittertali 2010. nyár, Moloko.
Eleinte mindenki nagyon ideges volt, mert nem tudtuk, hogy lesz-e verekedés az egy szem notebookért vagy nem. Megnyugtatásul közlöm, végül nem lett. Próbált mindenki kialakítani egy imidzset, a bátrabbak ehhez segítségül hívtak egy-egy iPhone-t vagy Soproni Ászokat.
Aztán a srácok elkezdtek komolyan érdeklődni a fogyasztható italok iránt, majd elosztották maguk között a lányokat. A Vérszerződéshez tudnám hasonlítani a történteket, csak vér helyett inkább gusztustalanra kevert, savanyú Mojito csurgott mindenfelé.
Tomi kicsit túl heves volt.
Új főnökséget választottunk a Yamm-nak, amit mindannyian elfogadtak és azóta is nagy elégedettséggel dolgoznak. A leköszönő vezetés utolsó kívánsága az volt, hogy a legnépszerűbb hazai twitteres mashup fejlesztőcsapata egész éjjel álljon. A fiúk tiszteletük jeléül teljesítették a végakaratot, ezzel fejezve ki hálájukat az elmúlt 2 évért.
Aztán egyszer csak három óra lett, úgyhogy hazamentünk, hagyva, hogy Tamás, aki Mezőkövesdről érkezett az nagy városba, részegen száguldjon a Gödör és az analóg Fácse felé.
Ha a helyetekben lennék, bekövetném @rip911-et meg @b3ck-et, s ez már hivatalos. Nem tudom, hogy milyen gombra tudtok kattintani jelenleg, de nyomjátok! Kontentotta Istókot olvastátok.
Legalábbis a következő 4 évre. Bármennyire is szapulják Joseph "Sepp" Blattert, az emberek ugyanannyira fogják imádni a focit akkor is, ha a videóbírót megint elfelejti bevezetni. Hiába esnek ki nagy csapatok emiatt, hiába az állítólagos igazságtalanságok, az érvek pro és kontra, hiába van Bommel egész csomagnyi, gerinctelen, bokára menő szabálytalansága. Nem lesz olyan még nagyon sokáig, hogy a világbajnokság szent hónapjában ne úgy fogadjanak mindenkit a munkatársak: "láttad a tegnapi meccset, fátter?". Persze, hogy láttam. Amíg ez így van, mondhat a Kossuth rádión megszólaló képzett szakértő bármit, a foci foci marad.
Vasárnap óta nem volt időm megírni ezt a beszámolót, pedig jó kis móka volt: Szabadság téren néztük a VB döntőt, majd kis kitérő után a Rio felé vettük az irányt. A társaság nagy része még sosem volt a sznobelit címkével jellemzett helyen, úgyhogy kipróbáltuk. Ne szaladjunk azonban ennyire előre.
Már hat óra magasságában kilátogattunk a térre, hogy körülnézzünk és elfoglaljuk a padokat, amiken szerettünk volna elterkeszpkedni. Meglepetés! Már 3 órával a meccs kezdése előtt szinte dugig volt az egész, a padokat a holland nagykövetségnek és az ott dolgozók vendégeinek foglalták, szóval más fenékalávaló (Kazinczy megirigyelne) után kellett nézni. Körbejárattuk a szemünket, s észrevettük az alábbi borsodis papír rekeszeket, amiket sörfogyasztás mellé ajándékoztak, darabonként egyet. Odamentünk.
- Ne haragudj, kérhetünk ilyet?
- Minden sör mellé adunk egyet.
- Mi már vettünk sört máshol, de itt van 1000 Ft, elviszünk hatot, jó?
- Persze.
- Úgy értem nyolcat.
Tovább nem mentem.
Míg én Tardiékat intéztem, merre járnak, hányan vannak a nyugatinál, megéri-e átmenni, addig a lányok unatkoztak.
Vagy nem?
Elkezdődött a meccs, elsősorban a jó focinak, másodsorban a spanyolok ellen szurkoltam. Egyik sem jött be.
Wilhelmus van Nassouwe
ben ik, van Duitsen bloed,
den vaderland getrouwe
blijf ik tot in den dood.
Een Prinse van Oranje
ben ik, vrij, onverveerd,
den Koning van Hispanje
heb ik altijd geëerd.
Tényleg rengetegen voltunk, többen csak erre az alkalomra szereztek be egy-egy vuvuzelát. Ők viszonylag hamar rájöttek, hogy, ha egy lány nem értékeli a fülébe közelről üvöltő légyzümmögést, akkor a kopaszra borotvált, 46-os karú bokszoló kanja sem. Valószínűleg ennek az egyszerű ténynek köszönhető az, hogy csak elvétve, s akkor is viszonylag messziről érkezett dudaszó.
A játszanak egy SZ. Tudjátok ti is! (nem felsz. mód)
A kupaátadást megvártuk, kicsit lézengtünk, majd átmentünk a Rioba. Eredetileg a ZP-be indultunk, de bezárt. Hajnali 1-kor. Az MTI leközölheti, hogy véleményünk szerint nem normális dolog egy szórakozóhelyet 4 óra előtt bezárni.
Egyébként nagyon hangulatos a Duna mellett kortyolgatni az innivalót, ezt az érdemet senki nem veheti el a Riotól. Hajnali 5-ig, zárásig maradtunk. Készült videó is, de azt most így nem.
Aznap viszonylag korán keltünk (még délelőtt), elmentünk moziba, hókristályoztunk, dacból nem mentünk be a Starbucksba, majd Tomit felraktuk a vonatra buszra, s zártuk a hétvégét.
<3
Mindez azután volt, hogy két napig Hatvanban, majd egy napig a Velencei-tavon csibészkedtünk. Kicsit elfáradtunk, de nagyon jólesett.
Függöny.
Az elmúlt hét két napját Regi meghívásának köszönhetően Hatvanban töltöttük.
Strandoltunk, pihentünk első körben. Tudtátok, hogy 500 Ft-ból is be lehet jutni a hatvani fürdőbe? Két hideg vizes medence van, meg egy hugyozda, egy natúr lángos 200 Ft. Két vízilabda kapu is van az egyik medencében keresztben, ott ment a komoly lövöldözés és passzolgatás kifulladásig (5 perc).
Este nyársalás és sütögetés vette kezdetét.
A szétfőtt, nyársról leugró virsikliknek a nem rég született németjuhász kiskutyák örültek.
És hát nyilván mi is szépek vagyunk.
Hajnali 5-ig Unoztunk, aztán bekapcsoltunk valami katasztrofális vígjátékot, amibe belealudtunk. A rendező szerencséje, hogy nem emlékszem a film címére.
Másnap délután indultunk vissza Budapestre, mert szombatra Velencei-to vizitet terveztünk, s el kellett intézni ezt-azt.
A bejegyzés eredetileg a Grundaktív nevű közösségi blogra íródott.
Bő egy év telt el azóta, hogy a világ első sikeres rádiós-zenés szolgáltatása, a Last FM fizetőssé vált, legalábbis a hazai fogyasztók számára. Akkor ezen felháborodtam, de nem azért, mert nem bírtam volna el azt a 3 dollár körüli összeget, amit a havi előfizetés jelentett. Az volt bosszantó, hogy a németeknek, az angoloknak és az amerikaiaknak minden maradt ingyenes.
Így két hét használat után azt tudom mondani, hogy nagyon jó. Javaslom.
Visszadátumozva, ahogy kell.
A baráti társaság kitalálta, hogy a nagy melegben látogassunk el a Margitsziget közepén elhelyezkedő strandra így a dunai árvíz után. Ők régen, én soha nem láttam még ezt a fürdőt, s ha jól belegondolok, amióta felköltöztem Budapestre 4-5 éve, még egyetlen budapestit sem. Elsősorban mindig a Balaton és Velencei-tó volt a nyerő, a medencés pancsolást Mezőkövesden hagytam; utoljára 16-17 évesen telt azzal a nyár, hogy ropogós barnára sülve fetrengtünk a napon, s Gábor barátomról a lányok tépkedték a nadrágot. Ő állt ellen legjobban. Nem volt még munka, nem volt még teendő, csak élveztük az egész éves tanulás (akkor még hajtásnak mondtam volna) utáni pihenést. Azóta sok minden változott, de nyilván fürdeni azóta is menő.
Autóval mentünk, odaértünkkor a parkoló utáni buszmegállóban (mert a besétáláshoz mindenki lusta volt) készítettem el ezt a Cannes-ban több díjat is nyert rövidke felvételt.
A Palatinus szép, tiszta, és kurva drága. 2200 Ft a belépő, míg ugyanez a hatvani strandon 500. Az élmény nem négyszeres, de tudvalevő, hogy Budapesten, s a Margitszigeten főleg, minden sokszorosába kerül. A benti árak kifejezetten kellemesnek tűnnek a kezdeti lehúzás után, 600 Ft egy kürtös kalács például. Aki ezt sokallja, az nem vett Karácsonykor 1100 Ft-os fahéjas témát a Vörösmarty téren.
A logisztikát nem teljesen értettem. Mi szükség a belépő után mágneses (hatású?) karszalagra, ha az öltözők nem ezekkel működnek. Bementünk, kaptunk egy bilétát, aminek a számát a szekrényünk belső részén található táblára krétával írták fel, elkerülve a lopásokat. Néztem, pislogtam, OK papa, zárható!
Brigit, Regit és Zsut (<3) imádja a kamera
Nagyon jól szórakoztunk, a tűző napon a csúszdákat is kihasználtuk, amin sajnálatos módon történt Zsuval egy apróbb baleset, de szerencsére nem lett belőle semmi komoly. A hullám medencét épp leengedték, mert a másnapi szörfös bolondozásra készültek. Ahogy az már megszokott, a legfontosabb eseményekről twitteren is tudósítottam.
Ti nem?
Volt egy pont, amikor a labdázós medence közepén (tudjátok, ami körül időnként megindul a folyam és gyakorlatilag esélytelen belőle kikecmeregni, mert a mögötted érkező nagy darab húsos hasék maguk előtt tolnak) észrevettünk egy szemüvegben tüsszőgő entitást. Először messziről figyeltük, aztán még messzebbről. Csávót nagyon sajnáltam, mert nem volt (komolyan mondom: NEM VOLT) olyan fél perc, amikor a szerencsétlen ne tüsszentett volna. Aztán a lányok megállapították, hogy egész "helyeske", úgyhogy kijöttem a vízből.
Ott teker Teca!
Hazafelé megértettem, hogy @angelday miért támogatja a "szállj le a bicikliről" akciót a Margit-hídon. Az illusztráció nem az igazi, de könyörgöm, itt nem arról van szó, hogy ha a biciklit tolni kell, akkor a bicikli is, meg a rider is foglalja a helyet (pedig eddig én is így hittem!), hanem arról, hogy ha "on the bike" jössz, akkor mindenki a kerítésre mászik, nehogy elüsd, neadjisten levállazzon véletlenül. Aki nem hiszi, járjon utána.
★★★★★ - Legközelebb is csapassuk!
Szólj hozzá! [0]